Csak úgy pezseg a város, une ville vivante! Kedves vendéglátónk, Monsieur Zichy Fő utczai otthonából indulva városnéző túránk első állomásaként a Margitszigetre vezetett engem és férjemet. Egy kellemes csónakázás után a kissé kopár szigetre léptünk. A finomszemű, aranybarna homokpartnak és az építészet még itt is példaszerű csodáinak köszönhetően szép emlékként gondolok az üdítő sétára. Ez a sziget becsempészte a természetet au coeur de la ville. Több villát, vendéglőt csodálhattunk meg, Monsieur Ybl keze nyoma itt is felfedezhető, különösen tetszett a gyógyfürdő, un vrai artist sans doute!
A Margitsziget, vízesés
Eközben Monsieur Zichy izgatott előkelőséggel mesélt az épülő Országházról, a rakpartról és túránk következő állomásairól, így ránk is átragadt fojtott izgalma. Már alig vártuk, hogy megtekinthessük a csupán egy év alatt felépített Vígszínházat.
Útban a színház felé cher monsieur le comte mesélt a neves építész párosról, Fellnerről és Helmerről, a kiknek bécsi irodája tervezte az épületet. Megtudtuk, hogy bár a színház csak nemrég nyitotta meg kapuit, a director Ditrai Mór távozásáról már pletykákat hallani.
A Vígszínház
Megérkezve a színház elé kissé megdöbbentő látvány fogadott. Az új épülettel szemben egy mogorva, kopott malom állott. „Éjjel-nappal ontja a füstöt”- mérgelődött Monsieur Zichy. Sem jobbról, sem balról az új színház közelében semmiféle számba vehető, tisztességes épület! Horrible! Csak deszkapalánkkal bekerített üres telkek, faraktárak, bizonyára éjszakai búvóhelyei des voleurs et des brigands. Az első meglepetés után a figyelmünket azonban a ragyogó, fehér falak vonták magukra, fényes és hatalmas ablakokkal, kaczér díszítésekkel és bien sûr a czirádás kupola. De l’élégance, de la beauté!- zsongtak ilyen és ehhez hasonló gondolatok a fejemben a méretei miatt ünnepélyes és emelkedett hangulatú épület hatása alatt. Nem volt kérdés számunkra, hogy a mocsaras, baljós environnement pár éven belül már csak emlék lesz, hisz ez a remekmű maga képére formálja és mozgatja majd Budapest ezen városrészét. Gondolataimban egy nyüzsgő utczakép jelent meg, parfümillatú, meleg nyárdélután, ahol kaczagás, szoknyasuhogás és tiszteletreméltó kultúraszomj odeur-je lengi be a színházat, annak bejáratát és ajkam mosolyra húzódott.