A Deák-tér
Utunkat a Deák Ferenczet, le sage de la nationt ábrázoló szobor megkerülésével folytattuk. Innen az Erzsébet-térre érkeztünk, hogy megpihenjünk kicsit a hatalmas fák árnyékában. Kísérőnk a még ránk váró élményekről mesélt közben, hiszen a Városligetbe nem a szörnyű, zsúfolt omnibuszon fogunk eljutni. Megtudtuk tőle, hogy alig két napja, a millenniumi ünnepségek megnyitóján adták át a kontinens első, az Avenue Andrássy alatt közlekedő, villamos üzemű földalatti vasútját, a mit nekünk is volt szerencsénk kipróbálni. Quelle innovation, ilyen még a mi szeretett Paris-nkban sincs.
Monsieur Deák szobra és a róla elnevezett tér
Mire a Deák Ferencz-téri állomás aprólékosan mintázott, szeczessziós stílusú csarnokába értünk, már izgatottan figyeltük az elénk gördülő sárga kocsit. A tolóajtón át beszálltunk, majd a lámpafényben mindhárman helyet foglaltunk egy U alakú ülésen. Lélegzetvisszafojtva vártunk, de meglepetésemre a legnagyobb kényelemben élvezhettük az alig néhány perczes utazást az Aréna útig. Itt – még az élménytől kissé kábultan – újra kiléptünk a felszíni napsütésbe, majd Hősök terét átszelve az Ezredévi Országos Kiállítás irányába indultunk.
A millenniumi földalatti vasút lejárója és egy kocsija