A zsinagóga után kiérve a Kálvin térre felettébb szép látvány fogadott minket. Az egykori Heuplatz közepén egy igazán figyelemreméltó szökőkút állt. A szobrok tervei Freszler Leótól származnak, a kit nem ismertem eddig, de mindenképpen felkeresem, ha alkalmam nyílik rá. A háttérben már felsejlett a klassziczista Nemzeti Múzeum timpanonja, rajta Monti jelképes alakokkal körülvett nőalakja m’a simplement enchantée! Az épület valóban impozáns, s szinte hihetetlen, de ez a harmadik nagyszabású múzeum Európában, a mely megnyitott, a mi Louvre-unk és a britek musée-je után. A place Kálvin valóban lebilincselő volt számomra, s a mellett, hogy vettem pár képeslapot, egy apró festményt is sikerült szereznem, amely visszaadja az épületek grandiózusságát.
La place Kálvin
Itt nem időztünk hosszan, továbbhaladva nemsokára a Fővámház térre érkeztünk. Úgy látszik, ez a városrész jelentős változásokon megy át, még néhol munkálatok is folytak. Ráadásul a comte elmondása alapján a téren nemsokára villamos fog járni. A Fővámház épületét Monsieur Ybl tervezte, a kinek stílusát igen kedvelem. Ez a munkája is elnyerte a tetszésemet. A homlokzatokon lévő domborművek, a néorenaissance stílus, magnifique, vraiment magnifique! Pedig úgy hallottam eredetileg nem ide szánták az épületet, 1870-ben még a Schopper-platz-ra rendelték ki az építését. Mindezt egy igen kedves fiatalembertől tudtam meg, a ki, mint kiderült, a Fővámház tér 4-es száma alatt indította el nyomdáját 15 évvel ezelőtt. Igazán kedves és ambicziózus jeune homme, a lelkünkre kötötte, hogy látogassunk vissza Budapestre.
A Központi Vásárcsarnok
Nem messze volt innen a Központi Vásárcsarnok épülete. Malheureusement csak kívülről csodálhattuk meg, mert még folytak a belső munkálatok. Remélhetőleg ez év júniusában fogják átadni. A csarnok építésére négy éve adtak ki egy pályázatot, néhány párizsi ismerősöm, köztük Escande és Goumez is beküldték rá terveiket. Végül a 9 pályázóból egy magyar műegyetemi tanár, Pecz Samu kapta a megbízást, a kiről bizton állíthatom, hogy jó munkát végzett. Az épületszerkezet és kivitelezés igazán újító, a díszítés is eltér a megszokottól, de éppen ez volt az, ami engem megfogott. Úgy vélem, a historizmus egyik jelentős alkotásának tekinthető. A Zsolnay-gyár készítette kerámiák mesebelivé teszik a tetőket, valamint a kapuk neogótikus jegyei az egész épületnek monumentális hatást kölcsönöznek. Különleges megoldásnak tartom, hogy sok helyen a párkányok díszítésének is tégla az alapanyaga. Idefelé találkoztunk Nádler Róberttel, egy magyar iparművésszel, ő mutatta meg nekem egyik rajzát a Központi Csarnokról. Bevallom őszintén, olyan impozánsnak, fenségesnek tűnt először, hogy úgy gondoltam Monsieur Nádler eltúlozta az építmény szépségét, de megpillantva a valóságot, rájöttem, hogy dans la réalité még lenyűgözőbb.
Monsieur Nádler rajza
A téren továbbhaladva a Duna-partra értünk. A táj valóban lélegzetelállító volt! Somptueux et grandiose! „Előtte a folyam, az új hid” bár még nem lengtek rajta zászlók, de valóban előttünk állt az újonnan épített Ferencz József-híd. Sajnálatos módon az avatásra nem tudtunk maradni. A híd építészetileg igazán újító, Feketeházy János, a tervezője már alkalmazta a Gerber-tartót. Még nem találkoztam épületeknél a vas anyagszerűségének ilyen szintű megjelenésével, de a hatás igazán pompázatos. Ezen városrészen többször is az az érzés kerített hatalmába, hogy hirtelen egy másik világba kerültem, cette ville est formidable! Budapest valóban fel tudott zárkózni a mi belle Paris-nkhoz, remélem, minél többször visszatérhetek majd ide.
Vue a budai oldalra és a Ferencz József-híd
